Gőg és Demagóg fia vagyok én

A mai napon kijött KOM mérés meglepő(en jó) eredményt hozott, a Budapest 1 OEVK-ban. A kerület télen komoly feszültségek forrása volt az ellenzéki oldalon, amikor Fekete-Győr András, a Momentum elnöke bejelentette indulását, ezzel magára haragítva (?) Juhász Pétert, akinek fixációja volt, hogy ez már pedig az “Ő területe”

Ez a kijelentés amúgy már önmagában megérne egy külön posztot, egy elvileg demokratikus versengésre épülő rendszerben, bár ma Magyarországon a demokratikus jelző is kisajátításra került egy hangos kisebbség által. Ennek szemléltetésére adja magát Juhász Péter mai videója, amiben a szoksásos mantrát (ellenzéki koordináció) hangoztatta, és felvette a kapcsolatot az LMP-s az MSZP-P/DK-s és a Momentumos jelölttel, de simán kihagyta a Jobbikos Losonczy Pált, folytatva azt a buta strucc politikát, mintha nem a Jobbik lenne ma Magyarország második legnagyobb pártja, több mint egy millió szavazóval. Mindeközben az Együtt megkezdte az egyébként is alacsonyszámú kéviselőjelöltjeinek a visszaléptetését, “nyílván” minden hátsó szándék nélkül…

Külön szép, hogy az áprilisban egy éves Momentum és az LMP jelöltje is rávert Juhászra pár százalékot, aminek valójában egészen egyszerű oka van. BP1 egy konzervatív választókörzet. Az itt lakók egy higgadt, nyugodt, jelöltet akarnak. Itt nem elég a “juhászpétering”, avagy a kerepelésből és sípolásból álló performance. Ezt jól szemlélteti, hogy még a jobbikos jelölt is 1%-kal marad csak le Budapest belvárosában Juhász Pétertől. Ilyen szempontból egy kicsit Hódmezővásárhelyre hajaz a kerület, ahol szintén nem az ellenzéki összeborulás nyert, hanem egy hiteles, konzervatív, de mindenek előtt egy nem elhasznált jelölt, egy amúgy konzervatív választókörzetben.

Juhász Péternek lefőtt a kávé, és pont ez vezethet el oda, hogy egy, az itt élők számára is elfogadható ellenzéki jelölt húzza be BP1-et.

Én is ebben a kerületben szavazok, és bízok benne, hogy Juhász is belátja, feltéve, hogy tényleg változást akar, hogy hátrébb kell lépnie, hogy őt idézzem “be kell állnia” valaki mögé. A mai mérés értelmében, BP 1 is kormányváltást akar, de nem mindenáron. Én speciel, biztos, hogy csak pártlistán fogok szavazni, ha Juhász lesz április 8-án az egyetlen alternatíva. Meguntam, hogy 2 rossz közül kelljen választanom.

De, hogy ne csak az belvárosról beszéljünk, végignéztem mind a 106 választókerületet, és egy némileg vágyvezérelt jóslásba bocsájtkozva a következőkre jutottam. (EVK-ra bontva lásd lentebb). Sajnos nem túl pozitív a kép.

Észre kell venni, hogy hiába ekézik a kispártokat (Együtt, LMP, Momentum), hogy fogjon össze az ellenzék, nem náluk pattog a labda, és amíg a szocik és a Jobbik nem egyezik ki valamilyen módon (pl. egyes választókörzetekben a kampány visszafogása, hiszen a visszalépés arcvesztéssel járna), addig nem igazán van miről beszélni, és a Momentum és az LMP nem tehető majd felelőssé azért, ha április 9-én keserű lesz az ébredés.

Ezt az elemzést pénteken készítettem (március 9-én), azóta sem állt meg az élet, a választásokig pedig még egy hónap van hátra, úgyhogy bármi lehet, még van remény.

2014-es eredményeket, részvételi arányokat, helyi polgármesterek párthovatartozását, KOM-os méréseket néztem, valamint, hogy ki organikus jelölt és mennyire elhasznált a jelöltek személye, ami valljuk be meglehetősen szubjektív.

Tehát a várható eredmények szerintem:

A 106 választó körzetből 

1. 78 mandátum Fidesz
2. 11 mandátum Jobbik
3. 9 mandátum MSZP
4. 7 mandátum DK
5. 2 mandátum LMP
6. 2 mandátum Független
7. 1 mandátum Együtt

Budapest 01 Hollik István  (Fidesz )
Budapest 02 Simicskó István (Fidesz)
Budapest 03 dr. Gulyás Gergely (Fidesz)
Budapest 04 Varga Mihály (Fidesz)
Budapest 05 Dr. Oláh Lajos (DK)
Budapest 06 Kocsis Máté (Fidesz )
Budapest 07. Hiszékeny Dezső (MSZP-P)
Budapest 08 Tóth Csaba (MSZP - P)
Budapest 09 Burány Sándor ( MSZP-P)
Budapest 10 Szabó Timea (MSZP - P)
Budapest 11 Varjú László ( DK )
Budapest 12 Hajdu László (DK)
Budapest 13 Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Budapest 14 Dunai Mónika ( Fidesz)
Budapest 15 Kunhalmi Ágnes (MSZP-P)
Budapest 16 dr. Hiller István ( MSZP-P)
Budapest 17 Szabó Szabolcs ( Együtt )
Budapest 18 Németh Zsolt ( Fidesz)

Baranya 1 Mellár (Független)
Baranya 2 Hoppal Peter (Fidesz )
Baranya 3 dr. Hargitai János (Fidesz)
Baranya 4 Nagy Csaba ( Fidesz)

Bács 1 dr. Salacz László (Fidesz)
Bács 2 dr. Zombor Gábor ( Fidesz)
Bács 3 Font Sándor ( Fidesz )
Bács 4 Lezsák Sándor ( Fidesz)
Bács 5 Bányai Gábor (Fidesz)
Bács 6 Zsigó Róbert (Fidesz)

Békés 1 Herczeg Tamás ( Fidesz )
Békés 2 Dankó Béla (Fidesz)
Békés 3 dr. Kovács József ( Fidesz)
Békés 4 Simonka György (Fidesz)

BAZ 1 Jakab Péter Dénes (Jobbik)
BAZ 2 Pakusza Zoltán ( Jobbik )
BAZ 3 Farkas Péter Barnabás ( Jobbik )
BAZ 4 Egyed Zsolt (Jobbik )
BAZ 5 Dr. Hörcsik Richárd ( Fidesz )
BAZ 6 Bíró László (Jobbik)
BAZ 7 Tállai András (Fidesz)

Csongrád 1 Szabó Sándor (MSZP - P)
Csongrád 2 B. Nagy László ( Fidesz )
Csongrád 3 Farkas Sándor ( Fidesz )
Csongrád 4 Lázár János ( Fidesz )

Fejér 1 Vargha Tamás ( Fidesz )
Fejér 2 Törő Gábor ( Fidesz )
Fejér 3 Tessely Zoltán (Fidesz)
Fejér 4 Pintér Tamás ( Jobbik )
Fejér 5 Varga Gábor ( Fidesz )

Győr 1 Simon Róbert Balázs ( Fidesz )
Győr 2 Kara Ákos ( Fidesz )
Győr 3 Gyopáros Alpár (Fidesz )
Győr 4 Barcza Attila ( Fidesz )
Győr 5 Dr. Nagy István ( Fidesz )

Hajdú 1 Kósa Lajos ( Fidesz)
Hajdú 2 dr. Pósán László ( Fidesz)
Hajdú 3 Tasó László ( Fidesz)
Hajdú 4 Keresztesy Gergő (Jobbik)
Hajdú 5 Bodó Sándor (Fidesz)
Hajdú 6 dr. Tiba István Csaba ( Fidesz )

Heves 1 dr. Nyitrai Zsolt ( Fidesz )
Heves 2 Vona Gábor ( Jobbik )
Heves 3 Szabó Zsolt ( Fidesz )

Szolnok 1 dr. Kállai Mária ( Fidesz)
Szolnok 2 Pócs János (Fidesz)
Szolnok 3 Kovács Sándor (Fidesz)
Szolnok 4 Csányi Tamás (JOBBIK)

Komárom 1 Bencsik János ( Fidesz )
Komárom 2 dr. Völner Pál ( Fidesz )
Komárom 3 Czunyiné dr. Bertalan Judit ( Fidesz )

Nógrád 1 dr. Becsó Károly ( Fidesz)
Nógrád 2 Balla Mihály (Fidesz)

Pest 1 dr. Aradszki András ( Fidesz)
Pest 2 Szél Bernadett (LMP)
Pest 3 Hadházy Sándor ( Fidesz)
Pest 4 Rétvári Bence ( Fidesz)
Pest 5 Tuzson Bence ( Fidesz)
Pest 6 Vécsey László József (Fidesz)
Pest 7 dr. Szűcs Lajos (Fidesz)
Pest 8 Stefanik Zsolt (MSZP-P)
Pest 9 Czerván György (Fidesz)
Pest 10 Pogácsás Tibor (Fidesz)
Pest 11 Pánczél Károly (Fidesz)
Pest 12 Volner János ( Jobbik )

Somogy 1 Gelencsér Attila ( Fidesz)
Somogy 2 Szászfalvi László ( Fidesz)
Somogy 3 Móring József Attila ( Fidesz )
Somogy 4 Witzmann Mihály (Fidesz )

Szabolcs 1 Csabai Lászlóné (MSZP-P)
Szabolcs 2 dr. Vinnai Győző (Fidesz)
Szabolcs 3 dr. Seszták Miklós (Fidesz)
Szabolcs 4 dr. Tilki Attila (Fidesz)
Szabolcs 5 Kovács Sándor ( Fidesz)
Szabolcs 6 dr. Simon Miklós ( Fidesz)

Tolna 1 dr. Hadházy Ákos (LMP)
Tolna 2 Potápi Árpád János ( Fidesz)
Tolna 3 Süli János ( Fidesz )

Vas 1. Hende Csaba - Fidesz
Vas 2. V. Németh Zsolt - Fidesz
Vas 3 Ágh Péter - Fidesz

Veszprém 1 Kész Zoltán (Független)
Veszprém 2 Kontrát Károly ( Fidesz )
Veszprém 3 Rig Lajos ( Jobbik )
Veszprém 4 dr. Kovács Zoltán ( Fidesz )

Zala 1 Vigh László ( Fidesz )
Zala 2 Manninger Jenő  ( Fidesz )
Zala 3 Cseresnyés Péter ( Fidesz )

Minden egyes bejegyzésem után úgy érzem, elértük a mélypontot, innen már nincs hova tovább süllyedni. „This is it, ground zero.” De aztán az élet, a hallgatói önkormányzatok, a politikusok mindig bebizonyítják, hogy van lejjebb. „Ground sub-zero”. Hogy ez meddig fog menni nem tudom, de lassan elérjük a föld magját és kijutunk valahol a Csendes – Óceán térségében, ahol hátha partra evickélek valami lakatlan szigetre, ahol nincs internet és civilizáció. Addig is azonban, folytatnom kell a szellemi egytálételekből álló menü elemzését, hisz mindig kifőznek valami újat.

Székesfehérvár önkormányzatának honlapját bújva rátaláltam valamire, ami azt hiszem, minden eddigi bejegyzésem tartalmát alul fogja múlni.

Nemzetközi Légi parádé Börgönd 2016. szeptember 11.

Szerintem ennél jobb időpontot, ha megfeszülnek és össz-önkormányzati válságtanácsot tartanak se tudtak volna összehozni. Mi ez valami gerilla marketing? Bár lehet, hogy terrorista marketing fogalom jobban megállja itt a helyét. Komolyan elgondolkozok ilyenkor, hogy itt mindenki ennyire dilettáns, vagy ez csak valami olyan szintű cinizmus, ami túlmutat azon, amit egy átlagember befogadni képes. Látom magam előtt, ahogy izzik a levegő a tanácsteremben, mindenki sürög-forog, hogy mikorra zsúfolják be a légi parádét. Aztán egy mély, enyhén artikulálatlan hang beböfögi, hogy „Hé Főni, 11-én üres a naptárad!”  Büszkeség, öröm árad szét a testében, megoldotta a válságot. Főni finoman megsimogatja a delikvens füle tövét, és megkönnyebbülten ennyit mond „szép munka volt”. Az már csak az extra feltét a "csípós mehet(?)" mellé, hogy az eseményt Vargha Tamás Hadügyminiszter-helyettes nyitja meg. Lehet ennek is van valami kifacsart szimbolikája amit esetleg én nem értek.

Sokat tűnődtem ezen a bejegyzésen, mert maga a téma már annyira megbotránykoztató, hogy nem tudtam, lehet-e még egyáltalán hozzá tenni ehhez valamit. Lehet…

NOSZTALGIA BUSZOKAT BASZDMEG!

„A repülőnapra (nosztalgia) autóbuszjárat indul.” Roppantul kíváncsivá tett, hogy mitől lesz egy ilyen út nosztalgikus? Megnézik a Fahrenheit 9/11-et útközben? Híradó bejegyzéseket vetítenek 2001-ből? Oszáma bin Ládennek öltözik a buszsofőr?

És mégis mi lesz a „légi parádén”? Szimulálják a 15 évvel ezelőtt történteket? Besenyei Péter, egy dugóhúzó után belerepül a helyi közértbe? Esetleg a vasútállomásba? Pusztuljon az az infrastruktúra. Vasúthálózat építésre úgy is sok pénzt ad az EU.

Néha megdöbbenek, hogy emberek mire kapnak fizetést ebben az országban. Kíváncsi vagyok, hogy ezt milyen módon fogják lekommunikálni, amikor másnak is feltűnik.

Adj fiatal 20-on évesek kezébe egy felsőoktatási programot, és medvesajtot tömködnek egymás végbelébe. Ha igazán ügyes vagy hetet. Itt tart ma Magyarország. Itt tart a felsőoktatás. Még egy olyan elit egyetem is, mint a Budapesti Corvinus Egyetem. Eljutottunk erre a pontra. Nem tudom, hogy van-e még ennél is lejjebb, esetleg a hazai gólyatáborok olyanná válnak majd idővel, mint egy Dothraki esküvő, ami „unalmasnak számít, ha nem hal meg legalább 3 ember”. A gólyatábor az új Puruttya meg az efukt.

Sokakkal vitatkozok igen gyakran, akik a hazai felsőoktatást szidják. Folyton próbálom védeni, hogy sok nyugati országgal szemben, itthon a képzések szinte kivétel nélkül ingyenesek, hogy az USA-ban a népesség 5%-ának van diplomája, ez itthon 2013-ban 19 % volt. Hogy az Egyesült Államokban, csak egy kiváltságos réteg kerülhet be egyáltalán az egyetemekre itthon pedig bárki, aki veszi a fáradtságot és két tantárgyból normálisan leérettségizik.

A barátnőm folyton azon mereng, bárcsak egy olyan országba születhetett volna, ahol van kultúrája a felsőoktatásnak. Rengetegszer átbeszéltük, hogy az élet valójában nem olyan kint sem, mint egy Orange County részben, azonban a mai híreket követően megértettem mire gondol. Általános iskolás korod óta stresszelsz, hogy felvegyenek egy jó gimibe, majd egész gimi alatt azon kattogsz, bekerülsz-e egyetemre. Különórákat veszel, nyelveket tanulsz, faktra jársz, készülsz az érettségire, hogy aztán amikor felvettek az egyetemre, ahová a társadalmi nyomásoktól terhelt életutad vezet, mackósajtot helyezzenek fel neked. Ez baszd meg maga az eksztázis élmény! 25 gramm ömlesztett sajttal a seggében mindenki úgy érezheti, igen, megérkeztem. Én ezért tanultam 12 évig. A szülő boldog, egy könnycsepp csordul ki a szeméből és ereszkedik alá az áll irányába. Ezért megérte fizetni a magánórákat.

Ma felvetettem, hogy az általunk szervezett gólyatábor akár alkoholmentes is lehetne. Elvégre ott az egész év, a csütörtöki egyetemi partik, a péntek, szombat esték, sőt egy átlagos óralátogatást követően az ember azt a következtetést is levonja, hogy „a mindennapok” arra, hogy Dankó Pistától és tengerész szeszesitaltól, a saját orrunk hegyét bámulva dobjuk ki a taccsot valamelyik 4-6-os megállóban, miért ne lehetne kivétel a Gólyatábor? Miért nem tényleg arról szól ez az egész, hogy a hallgatók megismerjék egymást? Miért nincsenek workshopok,?programok, amik tényleg összehoznak. Értem én, hogy egy bizonyos véralkohol ezrelék fölött könnyebben megy az ismerkedés, de ez lenne az egyetlen módja ennek? Azt a választ kaptam rá, hogy a tivornya nélküli gólyatábor az „kb olyan mint fasz nélkül baszni”.

Az elmúlt években többször bebizonyosodott, hogy a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok diszfunkcióval és irgalmatlan mértékű mentális deficittel küszködnek. Ez nálunk sincs másképp. Trendi lett az ostobaság, és szellemileg lefelé nivellálunk.

Kezdek logikát látni a kínai hukou rendszerben, ami kvótát állít a városi és a vidéki lakosság számára a felsőoktatási intézményekbe való bejutást illetően, de ugyanígy az egyesült államokbeli gondolkodásban is, avagy a tegyük annyira megfizethetetlenné a képzést, hogy csak az elit járhasson egyetemre, így kiküszöbölve azt, hogy az ember gyereke olyan társaságba kerüljön, ahol azt az értéket hozzák otthonról, hogy medvesajtot dugdosni egymás testréseibe „buli”.

Az eltévedt megtévedt Budapest Taxisok története.

Ezt a bejegyzést már meg akartam írni 1-2 hete, de nem volt rá időm, és valami még hiányzott. Szerencsére ez a valami talált meg engem, épp a buszra várva.

Na meg aztán pont ma olvastam annak a szerencsétlen külföldi fesztiválozónak az esetét akit 25 ezerrel akart átvágni egy mély morális értékeken nyugvó, lelkiismeretes nevelésű "ember".

Augusztus első felén fesztiváloztam valahol tolna és fejér megye határán, kint a pusztában, ahol nem, hogy 3G, jó esetben térerő sincs. De volt más!! Hohó méghozzá nem is akármi. TAXI!!

Taxi volt a pusztában vágod?! Jogos. De nem valami helyi tag, „Ugorj be elviszlek öccázé!”, hanem sárga, taxi lámpás, fekete-négyzetrácsos matricás „Minősített budapesti taxi” felirattal az oldalán. Rajta a fővárosban megszokott árszabás. Alapdíj, kilométer és percdíj. Először nem értettem, én a hippik közé jöttem, tüzet gyújtani, fetrengeni a sárban és eljátszani, hogy a kapitalista világrend minden rossz gyökere. (sent from iPhone) Gondoltam, esetleg valami goás taxis, aki szintén lejött, és ez az egész csak egy félreértés. Aztán letettem a másfél mázsás túrazsákomat és körbenéztem. Akkor vettem észre, hogy kb. 2 tucat ugyan ilyen taxi áll ott. Azt már valahogy nem tartottam valószínűnek, hogy a Blaha Lujzai taxisdroszton a fiúk megbeszélik, hogy ugorjunk le egyet fesztiválozni.

Később visszatértem hozzájuk, mert szerencsétlenségemre a bal fülemre megsüketültem egy pár napra (Mindig vigyázzatok a fodrásznál!), hogy megérdeklődjem, mennyiért vinnének be Simontornyára, az ügyeletre. A kocsiban amit leintettem, már ült egy külföldi srác, aki UGYANODA MENT. Gondoltam beugrok, barátnőmmel együtt hárman lennénk és megosztjuk az útiköltséget. Három fele szétdobva nem lehet egy nagy kaland. Kérdésemre azt mondja a tag, hogy „5500-ért beviszlek titeket… fejenként”. Itt egy pillanatra, két pislogás között az UBER logója villódzott a szemhéjam belső felén, aztán felrémlettek a taxis tüntetések és hídlezárások a „tiltsák be az illegális tevékenységeket” feliratú önmagában is értelmetlen molinóikkal együtt. Azt nem tudtam, meg, hogy "What does the fox say?", de hogy a hiéna mit mond azt igen.

Végül 2 perccel később leintettem egy német kocsit. Jó fej volt a sofőr, eldumálgattunk, miközben kiszakadt a gázpedál és robogtunk Simontornya felé. INGYÉÉÉ!

Hogy félreértés ne essék, nem a pénzről szólt ez az egész, és a bejegyzés sem. Ha valamin nem szabad spórolni, az az egészségünk, mert abból csak egy van. De az egész story a történtek továbbgondolására késztetett. Tekintve, hogy az év 365 napjának zömét, amikor épp nem indiai vándorcigány gúnyában tipegek a gazdagok technójára, ugyanúgy a kapitalista világban élem az életem. Mint ilyen, üdvözlöm a versenyt, amiben az UBER, amíg ki nem nyírták eléggé feldobta a labdát. Egyébként kíváncsi vagyok, hogy a MÁV vagy a VOLÁN mikor fog nekiesni a Telekocsinak vagy a Blablacarnak, esetleg a Magyar Postagalamb Szövetség valamelyik mobilszolgáltatónak.

Ez egy alapvető probléma ezzel az országgal. Képtelenek vagyunk felismerni és elfogadni a változást, az adaptálódásról meg sem próbálok beszélni. Kiváltképpen igaz ez a piac tekintetében. Nem véletlenül van egy kvázi gulyás-kommunista kormányunk. A magyar ember egyszerűen képtelen a piaci gondolkodásra. Filléresek vagyunk. És száz forintokban gondolkodunk. Kimegyünk tüntetni a netadó ellen, a vizitdíj ellen, de amikor egy halom, a taxiórát hírből nem ismerő hiéna – elnézést kérek a kivételektől – lezárja a fél várost, mert képtelenek érvényesülni a kapitalista, versenyalapú gazdasági rendszerben, akkor nem vonulunk ki, és nem állunk ki a saját gazdasági érdekeinkért.

Az egész történet akkor vált különösen bosszantóvá, amikor – már Budapesten – még mindig süketen, rohangáltam egyik éjszakai ügyeletről a másikra és beültem egy nagyon jó fej, közlékeny és abszolút mértékig korrekt öreg taxis mellé, akinek elmesélve az sztorimat, teljesen kiborult. Azt mondta sajnos a taxisok túlnyomórésze olyan, mint akikkel én is összefutottam, és hogy ők hoznak szégyent az egész taxis társadalomra. (Milyen érdekes kis szub-társadalmak vannak egyébként.) Ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy még az UBER jelentőségét is abszolút reálisan értelmezte, csak annyit nehezményezett, hogy neki ki kell váltania egy bizonyos matricát 60 ezerért. Ezt még talán meg is tudom érteni.

Summa summarum, elég sok fotót lőttem a pusztaság sárgalovon nyargaló Jesse James-eiről, az idős úr javaslatára ezeket rendszámokkal együtt (felírtam kb. 10-et), megküldöm a Budapest Közút Zrt.-nek valamint a BKK-nak. Azt mondta a bácsi, hogy pikk-pakk kidobják őket a vállalattól. Ha visszaírnak, akkor frissítem a posztot. Némi örömmel tölt azért el, hogy eleget tehetek a követeléseiknek és segítek „betiltani az illegális tevékenységeket”.

Épp a függetlenség napját néztem, (mekkora ráérzés!), amikor valami azt mondatta velem, hogy egy pillanatra nyomjak egy space-t, és ugorjak fel az Index-re. Ekkor jelent meg az első cikk arról, hogy mi történik, vagy legalábbis mi látszik történni Törökországban.

Gyorsan rá is írtam, B-re, hogy mégis mi folyik odakint. Egyrészt, hogy megtudjam egyben van-e még, másrészt gondoltam, mint kint élő kultúrattasé tud adni valami használható infót. A leghasznosabb, amit megtudtam, az volt, hogy jól van. B sose volt félős, közölte, hogy „Katonai puccs. Tank. F16 Curfew. Van lisztünk. Meg sónk” Nevetve fogadtam, örültem, hogy jó kedve van a helyzet ellenére is. Vagy lehet inkább épp azért?

Az egész happening innentől kezdve, valahogy nem lépte át az ingerküszöbömet, és néztem tovább a filmet. Nem sokkal a vége után pedig már „le is verték a puccsot”. Ez megint csak fura volt, mert az ország történetében mindig is meghatározó tényező volt a katonaság, mint egy kvázi állam az államban. Meg egyáltalán ki verte le? Mivel? Ilyen hírek is keringtek, hogy a civilek fegyverezik le a katonaságot. Ezek alapján ez egy láthatóan komolyan gondolt katonai akció…

Történjék bármilyen változás, akció, megmozdulás; legyen az politikai vagy társadalmi, mindig azt kell keresni, – véleményem szerint – hogy ez kinek áll az érdekében. Ha ezt felmérjük, hamar kiderül, hogy „Nézd, ki van itt?”.

Adott egy miniszterelnök, aki meg akarja reformálni az ország politikai rendszerét és egy erős elnöki rendszert kíván kiépíteni a mostani helyett. Ezt követően megpróbálja magát elnökké megtenni, sikertelenül. Kínos. Gyakran támadás éri, amiért nyíltan vallásos egy következetesen szekuláris közel-keleti országban. Kínos. Mivel lehetne az utóbbi gondolatot egyszerűbben elhessegetni, mint megvádolni egy „iszlamista” imámot (nem tudom, milyen lehet egy nem iszlamista imám…) azzal, hogy Ő áll a puccs mögött. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az imám polgári neve valójában Georgi Dimitrov. Az csak slussz poén, hogy az említett imám Erdoğan legnagyobb politikai támogatója volt. Mit ad isten már nem az. Azért lennének leesett állak, ha valamelyik nap lezárnák a Lánchidat, felvonulna a pár ezres magyar hadsereg és kiderülne, hogy Simicska épp puccsolja a kormányt.

Na de vissza. A parlamentben robbantás, az elnöki palotát megsorozza egy helikopter, de az elszánt puccsisták, akik földalatti katakombákban készültek évek óta erre az estére és mindent a legapróbb részletekig kidolgoztak nem tudják azt az apróságot, hogy Erdoğan épp nincs a fővárosban! Mekkora véletlen!!!44!NÉGY!

De térjünk vissza a támogatottság hiányára. A kijárási tilalmat követően Erdoğan azonnal felkérte a népet, hogy vonuljanak ki az utcára, és védjék meg a kormányt és a demokráciát! A katonasággal szemben! Fegyverekkel szemben! Civilek! És az emberek kimentek. Hát ez mekkora vállveregetés már önmagunknak kérem?! Imád minket az isten adta nép! Kimegy, lefekszik a tank-elé, tienanmen tér 2.0 béta van tesó! Biszmillah. Te meg gépfegyveres klapek a tank tetején! El lehet tolni a biciklit. Mekkora dráma. Micsoda érzelmek. Mekkora flass egy jó péntek esti party után, amikor már lefőtt az este, de még van benned egy kis polgárháborúsdi. Hát ki legyen itt az elnök, ha nem az akiért még a tankot is megállítom?

Nem tudom, hogy ki írta a péntek este forgatókönyvét, de szerintem Oscart érdemelne. Egy-két lens flare kell csak és megkaptunk egy Michael Bay, J.J. Abrams, Roland Emmerich (a ma estém filmjének rendezője; Függetlenség napja, Hazafi) koktélt. Komolyan látom magam előtt ezt a képet. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy beválik-e a jó öreg színház, és eléri-e vele Erdoğan a célját.

Hiába, panem et circenses.

Ez most egy elég száraz írás lesz. De nem találom a humoromat épp.

Kamaszként sokat jártam egy fesztiválra. Annyira sokat, hogy idővel a rendezőkkel is jóba lettem. Sajnos azóta a rendezői gárdát a fesztivál területének tulajdonosa kidobta, mondván, az már annyira ismert, hogy megszervezi önmagát, és nincs szüksége a korábbi csapatra. Ezt követően, az emberi gyarlóság és a bosszúvágy okán, a menesztett társaság az egész happeninget feldobta a rendőrségnek. A fesztivált azóta, sajnos nagyon kétes megítélés övezi. Ha más eredménye nem is volt a dolognak, annyi biztosan, hogy kirúgták a környék rendőrfőkapitányát, miután kiderült, hogy az egész kapitányság durván meg volt kenve, hogy ezen, a főleg külföldieknek szóló fesztiválon ne abajgassák a szórakozni vágyókat. A soron következő években állandó jelleggel razziáztak a fesztiválon, és ha valaki csak arra felé ment biztos lehetett abban, hogy igazoltatják, esetleg szétkapják a kocsiját, vizeletmintát vesznek tőle. Ez az egész végül odáig fajult, hogy egyik évben a fesztivál előtti napokban visszavonták az engedélyét.

Hogy ki vonta vissza? Mondanám, hogy Csák Máté, de Ő „Csak” egy fél-szlovákiányi terület önkényura volt a 14. század elején. S bár ő is rablógazdaságból tartotta fenn saját uralmát, egy lokál Deák téri gangfőnök volt, ahhoz képest, aki végül, potom 200 millió forintért „elintézte az engedélyezést”, miután korábban megtagadta azt.

Az engedélyt hivatalosan azért vonták vissza, mert a fesztivál „nem volt biztonságos”. Ezen a bulin nem voltak verekedések, nem voltak piásan ordibáló, egymásnak eső emberek. Ezen a fesztiválon nem voltak felvágott sátrak, lopás, de még csak karszalag ellenőrzés sem. A biztonsági szolgálatot kedves, virágmintás pólós, segítőkész, lelkiismeretes emberek látták el, akiket, nem érdeket, hogy beviszel-e magaddal egy karton sört, vagy épp egy heti élelmet 4 embernek, mindeközben máshol egy fél literes vizet is elvesznek a bejáratnál.

Emberünk akár csak elődje, szintén rablógazdaságból tartja el magát. Némi védelmi pénz fejében, melynek összegét fentebb említettem, megküldte azt a csapat Valton Security-st, akik azóta őrzik a fesztiválozók álmait. S bár hivatalosan – már amennyire én tudom – már nem az övé a Valton Sec, nincs sok kétségem ezek után, hogy a mostani zsoldosait dolgoztató Civil Zrt. bármiben is különbözne, hisz ki dönthetne ebben az országban a védelemről, ha nem TEK és a Nemzeti Védelmi Szolgálat első embere, kicsiny országunk Belügyminisztere, Pintér Sándor.

Amikor októberben meghirdették a hallgatói önkormányzati választásokat (HÖK) azonnal jelentkeztem. Naivan azt gondoltam, hogy végre tehetek valami hasznosat, a korábbi önkéntes munkáim után. Bár feltűnhetett volna, hogy már a választásokon is két „frakció” indult, egyazon karon belül, ezt betudtam haveri klikkesedésnek. Ekkor még nem is sejtettem ezt a Hallgatói Önkénymázat. Most már bánom, hogy nem írtam erről folyamatosan.

Rengeteg rosszat hallottam a HÖK-ökről korábban. Listázás, sikkasztások, hűtlen kezelések. A városi legendák megelőzték a tényleges találkozásomat a szervezettel. Ami a legkiábrándítóbb – azon kívül, hogy a városi legendák egytől-egyik igazak – az volt azonban, hogy szépen lassan rájöttem, az egész szervezet egy homokozó, ahol mindenki igyekszik összegyűjteni a legtöbb műanyag lapátot és vödröt, és megpróbálja lerombolni a másik homokvárát, ahelyett, hogy összetolná mindenki, amije van, és vár helyett kastélyt építenénk. Közösen. De sajnos itt a prédára és a rombolásra szocializálódtak az emberek. Nem tudom, hogy ezt otthonról hozzák, mindenki Frank Underwoodnak képzeli magát, vagy csak nettó szociopaták. Szerintem kicsit mind a három igaz. Bár egy olyan országban, ami politikailag ennyire nyomorúságos állapotban van, valójában csak lemásolják azt, amit a TV-ben látnak, és a hírekben olvasnak. Csak a rombolás megy. Olykor homokgolyóval, olykor telefonok ellopásával, olykor a személyiségi jogok és a PTK. teljes megsértésével néha irodákba való betöréssel. Ebből persze egy átlag hallgató többnyire semmit sem észlel, maximum azt, hogy már megint nem kapott semmi segítséget a HÖK-től, mert az annyira, de annyira elfoglalt. Valójában, ha lenne egy erősebb szervezeti háttérrel és infrastruktúrával, humán erőforrással rendelkező Tanulmányi Osztály, az égadta világon semmi szükség nem lenne a HÖK-re.

G, a titkárunk – mert nekünk olyan is van, és el kell viselnie ezt az óvodát felnőtt ember létére (G, nagyon becsüllek) – javasolta is, hogy osszunk ki mindenki számára jeleket; cseresznye, kislabda, napocska, bár ez szinte biztosan odavezetne, hogy a következő doodle szavazással hetekig húzott időpont egyeztetést követő Küldöttgyűlés – itt ilyen hatalmas pozíciók is vannak ám, hogy KÜLDÖT... KÜLDÖTT!!! – a jelek kiosztásának anti-demokratikus, és alapszabálytsértő jellegéről szólna. Majd ezután mindenki felvenné a Küldöttgyűlésért járó közpénzt.

A Küldöttnél már csak a SZENÁTORT szeretem jobban. Funfact: mindkettő vagyok, de tudom, de legalább is igyekszem kellő cinizmussal kezelni ahhoz, hogy belássam ez az általános iskolából ismert magatartáskártya egyetemi megfelelője.

Bízok benne, hogy máshol működőképes ez a szervezet, –kizárt – de, hogy nálunk a hallgatói érdekképviselet szó, csak a választási plakátokon szerepel az is biztos. Az a maréknyi ember, aki csinál is valamit, többnyire még szívatva is van a HÖK-ből nyugdíjba készülő vonatkerék pumpálók által. A munka 90%-a valójában nem más, mint a frakciók közötti egyensúlyozás, és az adok-kapok. Hogy G szomorú megjegyzésével éljek, itt minden háborús szisztémára épül, minden személyes kérdés, és minden bokorban ellenség lapul. De ezek a storyk, egy külön bekezdést is megérnének. Lehet meg is írom őket szép sorban.

Kedd este csörög a telefonom. A hív (a nő nemű A). Szerda reggel sajtótájékoztatót tart és szeretné, ha segítenék. Válaszolom neki, hogy persze, nagyon szívesen.

Szerda reggel 10:15- kor meg is jelentem a székházban, azon tűnődve, hogy vajon a biódíszlet szerepét fogom-e betölteni, vagy effektíve valami dolgom is lesz.

10:25. 5 Perc múlva kezdünk. A feszültség tapintható. A átfutja még egyszer a szövegét, ami az egyébként ténylegesen diszfunkcionális KLIK megszüntetését szorgalmazza 9 pontban. Minden klappol! Nem lehet hiba. A precíz, felkészült, mint mindig.

10:30 kezdődik a sajtótájékoztató… elvileg. Gyakorlatilag csak A és Én vagyunk ott, a sajtót maximum a reggel kezembe akadt metró szimbolizálja. Sehol senki… Kínos.

A kitalálja, hogy valaki készítsen egy pár képet, az előkészületekről… végül is minden csak kommunikáció kérdése… Gyorsan lövünk egy pár képet (telefonnal!!4!) egy molinó előtt állva kifelé persze már úgy lett utólag kommunikálva a dolog, hogy a sajtótájékoztató zökkenőmentesen zajlott le. Végül is zökkenőmentes volt, minden viszonyítás kérdése. Mentsük a menthetőt, egy gyors telefonívás a clubrádiónak és az MTI-nak. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.

Bár sajtótájékoztató nem volt, csak kínos összenézések, ennek ellenére – számomra legalább is – nem volt eredménytelen a dolog, olyan szempontból, hogy tökéletesen reprezentálta azt, hogy miként működik a média Magyarországon, kiknek a kezében van – vagy épp kiknek nincs – és, hogy milyen nehéz egy kis pártnak médiavisszhangot keltenie, függetlenül attól, hogy parlamenti mandátummal bíró pártról beszélünk.

Rá kellene álljak végre arra, hogy egyből leülök írni, miután történik valami, mert mire odajutok, általában elfelejtem a dolgokat.

November 19-20-21-én volt szerencsém részt venni az idei ALDE (The Alliance of Liberals and Democrats for Europe) konferencián, mely 2015-ben Budapesten került megrendezésre.

De mi is ez az ALDE?

Erre két féle választ is lehet adni. Az egyik borzasztóan hangzatos, a másik a valóság, ezért a tagok, lehetőség szerint kerülik az utóbbi használatát. Az ALDE az Európai Parlament (dobpergés) 3. LEGNAGYOBB pártcsoportosulása. Ez számokban annyit jelent, hogy a 751 fős Európai Parlamentben hetven (számmal leírva: 70) darab ülőalkalmatosság használatára jogosultak. Így azért már egy fokkal szarabbul hangzik a dolog, lássuk be.

Ez a hangos 9.3 % az, aki egymással is megegyezni képtelenül képviseli a liberalizmus nemes eszméjét az európai választópolgárok nevében. Azért írtam, hogy kompromisszumra alkalmatlanok, még ezen a szűk berken belül is, mert liberális értékek ide vagy oda, egy kelet-európai és egy nyugat-európai politikus polihisztérikus ember, annyira más körülmények között szocializálódott, hogy ha még tudnának is angolul (sajnos ez a konferencián nem volt jellemző, és nem csak a keleti tagokra) akkor sem lennének képesek dűlőre jutni bizonyos kérdések tekintetében. Érdekes volt látni a liberalizmusok csörtéjét egy elvileg össznépi összeboruláson, melynek lényege az volt, hogy az amúgy is „Nagy Család” további tagokkal bővül a magyar MLP és a romániai, önmagukat csak szerényen ALDEROM-ként aposztrofáló pártokkal, miközben békésen elvernek egy laza pár száz milliót a Sofitelben és az Intercontinentálban.

Mindig öröm tudni, hogy mire költik a politikusok a pénzünket, bár most épp nincs sok jogom ezt kritizálni, mert az érdekfeszítő konferenciák között megtartott sáskajárásokba én is betagozódtam, a miniszterek és EP képviselők közé, hogy süteménnyel teli pofával érveljek a liberalizmus szépsége mellett, hogy aztán jóllakottan alázhassam meg Mitja Horvat szlovén parlamenti képviselőt blődsége miatt. (A saját vállam veregetem épp)

Na de térjünk vissza a két, egyébként tömegeket megmozgató párthoz. Fodor Gábor a Magyar Liberális Párt 1 mandátummal rendelkezik az országgyűlésben, román testvérszervezet valamivel jobban teljesít, eléri a láthatási küszöböt is. Sőt! Az alsóházban 6.3 %-al bír, mellyel közvetlenül 3. helyen áll. [26 mandátum] (szemléltetésképpen a 2.-nak 112 [PNL] az elsőnek 182 [PSD+UNPR] mandátuma van). Az új tagok elképesztő ujjongással és az örömkönnyekkel küszködve konstatálták a tényt, hogy mától ők is a „nagyok közé tartoznak”. Bevallom ezt keserédes szájízzel írtam most le, mert A-t (ő most egy másik, nőnemű A) kifejezetten csípem, mert egy nagyon aranyos és lelkes lány, bár Ő is volt már Gyurcsány fanatikus MSZP-s aktivistától kezdve MLP ügyvezető igazgatón át minden, így a lelkesedését némi kétkedéssel fogadtam.

Er ist wieder da!

A 3 napos konferencia legérdekesebb előadását egyébként Guy Verhofstadt A.K.A. a spirál nyújtotta. (aláírás)

A korábbi megbukott belga miniszterelnök beszéde közben felsejlett ez a perverz gondolat valahol az agyam szélső-jobb sarkában, hogy ez az előadásmód, ez a hanghordozás, ezek a gesztikulációk gyanúsan ismerősek. Összenéztünk a jelenlévő barátommal, akinek a meghívást is köszönhettem és szinte egyszerre ordítottunk fel, hogy „De hisz ez a pali Hitler belga inkarnációja”. A szokásos magyar gyalázást követően valamint Orbán és az ördög közötti párhuzamok levonása után érdekes fordulatot vettek az események. Arról, hogy a volt-e a beszéd közben/alatt/végén a néhai német kancellárhoz köthető egyéb folyamat, nem volt módom meggyőződni.

Korábban említettem, hogy mennyire mást jelent a nyugat- és a kelet-európai liberalizmus. Komolyan meglepődtem/tünk miután, túltettük magunkat az osztrák képviselőasszony GET TO THE CHOPPAAA! típusú, Swarzit egy az egyben hozó prezentációján, aki élesen kritizálta az EU menekült politikáját és javasolta, hogy ne csak Magyarország zárja le a határait, hanem egész Schengen köré húzzunk egy légmentesen zárható falat, és éljünk egy a Naboo bolygón élő Gungan faj (Jar Jar Binks) által alkalmazott technikával, akik bulletproof erőpajzsot húztak fel maguk köré a Star Wars Baljós árnyak című celluloid szemétben. Na jó lehet, hogy nem pont ezzel a párhuzammal élt, (hanem mondjuk az USA – Mexico határhoz hasonlóval) de ez volt a mondanivalójának a lényege, valamint az, hogy mielőbb állítsunk fel egy európai uniós hadsereget és határőrséget. Ezekkel egyet tudok érteni, jár a taps! Ja amúgy tényleg nem vágtuk, hogy a hölgy osztrák, csak a predátor és terminátor filmekből ismert akcentusa árulta el.

Sorry a teljes inkoherenciáért és csapongásért csak régen írtam és kijöttem a formából, de már szóltak, hogy kellene, íme itt vagyok. Ja és köszi A-nak a lehetőséget (Aki férfi nemű A)! Kéne valami megkülönböztető jel.

Az Amnesty International-t szerintem senkinek sem kell bemutatnom. A rózsadombi villákban, 2003-as Chateau Latour-t kortyolgatva, az egalitarianizmusról merengő, az alsó 90 %-ot csak a Tv-ből ismerő jogvédők azonban tettek róla, hogy aki esetleg eddig nem ismerte volna őket Magyarországon, biztosan megtudja kik is ők.

Az Amnesty International szorgos munkatársai ugyanis Brüsszelben arra a nemes elhatározásra jutottak, hogy kiveszik a részüket az általános iskolás gyermekek írás-olvasás képzéséből. A bevett gyakorlatoktól azonban egy meglehetősen eltérő eszközzel: A kis iskolások levelet írtak Orbán Viktornak. Bár ez így enyhe túlzás lenne, maradjunk a „levelet másoltak” kifejezésnél.

Ez a legjobb szándékkal is a Rákosi érát idéző módszer nem csak végtelenül etikátlan, manipulatív, de a gyermekek politikától való mentesülésének jogát is sérti. Egy jogvédő szervezet, ami lábbal tapossa a gyermekek jogait. Micsoda oximoron! Mondjuk a tudatos szülői érdekérvényesítést is hiányolom. Feltéve, hogy egyáltalán tájékoztatták erről a szülőket a történteket megelőzően. Amennyiben nem, érdekes szülői értekezlet lehetett a következő alkalommal.

Gondoljatok bele, hogy a gyereketek (akinek nincs, annak a jövőbeli) hazajön az iskolából, és a következő párbeszéd zajlik le:

• Mi volt az iskolában?
• Bejött egy pár bácsi meg néni és levelet írtunk Putyin bácsinak, hogy legyen szíves, ne sértse már meg a légteret minden másnap, mert rettegésben élünk. Apa mi az a légtér? És ki az a Putyin?

Vagy ha ezzel még pont egyet is értenétek, mert bár a gyermeketek politikai szocializációja kicsúszott a kezetek közül, Putyint pont nem bírjátok, akkor képzeljetek el egy olyan szcenáriót, ahol például boldog születésnapot kívánnak a kis lurkók az orosz elnöknek és gratulálnak a Krímben elért történelmi sikerekhez, téve mindezt azért, mert bizonyos lobbi érdekeknek civilszervezetnek, vagy épp a kormánynak ez az érdekében áll.

• Apa mi az a Krím?

El a kezekkel a gyerekektől! A politikai aktivitásnak és bevonódásnak is határt kell szabni. Nem akarok arra ébredni, hogy holnap Amnesty-Jugendek masíroznak a körúton kiscserkész ruhában.