Amikor októberben meghirdették a hallgatói önkormányzati választásokat (HÖK) azonnal jelentkeztem. Naivan azt gondoltam, hogy végre tehetek valami hasznosat, a korábbi önkéntes munkáim után. Bár feltűnhetett volna, hogy már a választásokon is két „frakció” indult, egyazon karon belül, ezt betudtam haveri klikkesedésnek. Ekkor még nem is sejtettem ezt a Hallgatói Önkénymázat. Most már bánom, hogy nem írtam erről folyamatosan.
Rengeteg rosszat hallottam a HÖK-ökről korábban. Listázás, sikkasztások, hűtlen kezelések. A városi legendák megelőzték a tényleges találkozásomat a szervezettel. Ami a legkiábrándítóbb – azon kívül, hogy a városi legendák egytől-egyik igazak – az volt azonban, hogy szépen lassan rájöttem, az egész szervezet egy homokozó, ahol mindenki igyekszik összegyűjteni a legtöbb műanyag lapátot és vödröt, és megpróbálja lerombolni a másik homokvárát, ahelyett, hogy összetolná mindenki, amije van, és vár helyett kastélyt építenénk. Közösen. De sajnos itt a prédára és a rombolásra szocializálódtak az emberek. Nem tudom, hogy ezt otthonról hozzák, mindenki Frank Underwoodnak képzeli magát, vagy csak nettó szociopaták. Szerintem kicsit mind a három igaz. Bár egy olyan országban, ami politikailag ennyire nyomorúságos állapotban van, valójában csak lemásolják azt, amit a TV-ben látnak, és a hírekben olvasnak. Csak a rombolás megy. Olykor homokgolyóval, olykor telefonok ellopásával, olykor a személyiségi jogok és a PTK. teljes megsértésével néha irodákba való betöréssel. Ebből persze egy átlag hallgató többnyire semmit sem észlel, maximum azt, hogy már megint nem kapott semmi segítséget a HÖK-től, mert az annyira, de annyira elfoglalt. Valójában, ha lenne egy erősebb szervezeti háttérrel és infrastruktúrával, humán erőforrással rendelkező Tanulmányi Osztály, az égadta világon semmi szükség nem lenne a HÖK-re.
G, a titkárunk – mert nekünk olyan is van, és el kell viselnie ezt az óvodát felnőtt ember létére (G, nagyon becsüllek) – javasolta is, hogy osszunk ki mindenki számára jeleket; cseresznye, kislabda, napocska, bár ez szinte biztosan odavezetne, hogy a következő doodle szavazással hetekig húzott időpont egyeztetést követő Küldöttgyűlés – itt ilyen hatalmas pozíciók is vannak ám, hogy KÜLDÖT... KÜLDÖTT!!! – a jelek kiosztásának anti-demokratikus, és alapszabálytsértő jellegéről szólna. Majd ezután mindenki felvenné a Küldöttgyűlésért járó közpénzt.
A Küldöttnél már csak a SZENÁTORT szeretem jobban. Funfact: mindkettő vagyok, de tudom, de legalább is igyekszem kellő cinizmussal kezelni ahhoz, hogy belássam ez az általános iskolából ismert magatartáskártya egyetemi megfelelője.
Bízok benne, hogy máshol működőképes ez a szervezet, –kizárt – de, hogy nálunk a hallgatói érdekképviselet szó, csak a választási plakátokon szerepel az is biztos. Az a maréknyi ember, aki csinál is valamit, többnyire még szívatva is van a HÖK-ből nyugdíjba készülő vonatkerék pumpálók által. A munka 90%-a valójában nem más, mint a frakciók közötti egyensúlyozás, és az adok-kapok. Hogy G szomorú megjegyzésével éljek, itt minden háborús szisztémára épül, minden személyes kérdés, és minden bokorban ellenség lapul. De ezek a storyk, egy külön bekezdést is megérnének. Lehet meg is írom őket szép sorban.
