Egy számomra nagyon fontos, és különösen érzékeny témáról szeretnék most írni, a liberalizmus megerőszakolásáról és a rajta erőszakot tevőkről.
Azért írtam, hogy fontos nekem ez a téma, mert Önmagamat is liberálisként definiálom, azonban ég és föld választ el attól, amit most, 2015-ben annak csúfolunk.
Itt állok én: ( A Communitarian helyett az Authoritarian lenne a megfelelő ellentétpár)
A liberalizmus lényege a szabadelvűség. A vélemény, a szólás és a gondolat szabadsága. Azonban korunk liberálisai a szó legdurvább értelmében forgatják ki ezeket a fogalmakat. Napjaink liberálisai kirekesztőek, gyűlölködőek, és ami a legmegdöbbentőbb, ízig vérig habzó szájú fasiszták.
Ez az agyrém lehet, hogy pont abból az oldal nélküliségből, vagy inkább oldalcseréből származhat, melyről már egy korábbi bejegyzésben hosszabban írtam. Számomra a liberalizmus azt jelenti, hogy elfogadom, ha valaki másként gondolkodik, mint én. Hisz ez lenne a gondolat szabadságának lényege. Elfogadni, ha valaki nem szereti az almát, hiába a kedvenc gyümölcsöm. Elfogadni, hogy valaki meleg, hogy más a bőrszíne, hogy más vallási felekezethez tartozik. Azonban ha itt megállunk, pont azt a kettősmércét alkalmazzuk, mint az Egymillióan a magyar sajtó szabadságellenért stábja, mint a politikát és a fogalmait nem értők, vagy mint nagyon sok túlbuzgó tini, aki kényszeresen próbálja felvenni és alkalmazni a jelenleg liberálisnak feltüntetett értékeket.
Liberálisnak lenni nem csak azt jelenti, hogy elfogadom, ha valaki meleg vagy zsidó, hanem ha elfogadom azt is, ha valaki homofób vagy antiszemita. Nem erőltethetem rá másokra a véleményemet. Hiába gondolom úgy, hogy számomra egy cigány, egy zsidó egy meleg is 100%-osan egyenértékű ember, ha Te nem így gondolod, nekem nincs jogom ítélkezni feletted. Azért mert liberális vagyok. És elfogadom, hogy másként gondolkozol. Te miért nem?
2015 van és terrorban élünk. Én nem a szíriai menekültektől tartok, hogy esetleg ott bújik köztük egy-két ISIS-es – bár annak nem örülök, hogy nem tartják be az alapvető európai normákat, ha már az Európába jutás a vágyuk –. Én egy sokkal valósabb terrortól félek. Attól, amit mindennap megtapasztalok, ha kimegyek az utcára, ha felmegyek Facebookra vagy bemegyek az egyetemre. Attól, ami körülvesz. Ez pedig nem más, mint a vélemény terrorja.
Ez a fasiszto-liberális véleményterror semmit sem fogad el, ami nem egyezik az “értékrendjével”. Rád erőlteti magát. A gondolat-, vélemény- és szólásszabadságnak csak addig enged teret, amíg az az Ő véleményét tükrözi. Megcsúfolja és arcul köpi a legelemibb liberális eszméket, miközben fröcsögve sárral dobálózik. Érvrendszere nincs, csak a nyers erőszak. Így lett a liberalizmusból karizmus. Ha ellentétes véleményt fogalmazol meg, mint a magukat liberálisként aposztrofáló poszt-fasiszták, akkor beindul az ostromgépezet. Megbélyegeznek, és felcimkéznek. Mint ahogy az előző bejegyzésben is írtam, mi magyarok szeretünk felcimkézni mindent.
Köteles vagy azt akarni, azt gondolni, azt mondani, amit a „Liberálisok”, – fáj leírni – különben aberrált, buta, náci, kirekesztő, fasiszta, homofób, antiszemita, rasszista, Jobbikos, Fidesznyik vagy.
Mi ez, ha nem színtiszta elfogadása a másiknak? :)
Ezt töltsétek, ki mert jó és érdekes: http://www.celebritytypes.com/political-coordinates/test.php a fentebbi képen látható értékelést innen szedtem.
Hasonló, vagy tán egészen ugyanaz: https://www.politicalcompass.org/test
