Adj fiatal 20-on évesek kezébe egy felsőoktatási programot, és medvesajtot tömködnek egymás végbelébe. Ha igazán ügyes vagy hetet. Itt tart ma Magyarország. Itt tart a felsőoktatás. Még egy olyan elit egyetem is, mint a Budapesti Corvinus Egyetem. Eljutottunk erre a pontra. Nem tudom, hogy van-e még ennél is lejjebb, esetleg a hazai gólyatáborok olyanná válnak majd idővel, mint egy Dothraki esküvő, ami „unalmasnak számít, ha nem hal meg legalább 3 ember”. A gólyatábor az új Puruttya meg az efukt.
Sokakkal vitatkozok igen gyakran, akik a hazai felsőoktatást szidják. Folyton próbálom védeni, hogy sok nyugati országgal szemben, itthon a képzések szinte kivétel nélkül ingyenesek, hogy az USA-ban a népesség 5%-ának van diplomája, ez itthon 2013-ban 19 % volt. Hogy az Egyesült Államokban, csak egy kiváltságos réteg kerülhet be egyáltalán az egyetemekre itthon pedig bárki, aki veszi a fáradtságot és két tantárgyból normálisan leérettségizik.
A barátnőm folyton azon mereng, bárcsak egy olyan országba születhetett volna, ahol van kultúrája a felsőoktatásnak. Rengetegszer átbeszéltük, hogy az élet valójában nem olyan kint sem, mint egy Orange County részben, azonban a mai híreket követően megértettem mire gondol. Általános iskolás korod óta stresszelsz, hogy felvegyenek egy jó gimibe, majd egész gimi alatt azon kattogsz, bekerülsz-e egyetemre. Különórákat veszel, nyelveket tanulsz, faktra jársz, készülsz az érettségire, hogy aztán amikor felvettek az egyetemre, ahová a társadalmi nyomásoktól terhelt életutad vezet, mackósajtot helyezzenek fel neked. Ez baszd meg maga az eksztázis élmény! 25 gramm ömlesztett sajttal a seggében mindenki úgy érezheti, igen, megérkeztem. Én ezért tanultam 12 évig. A szülő boldog, egy könnycsepp csordul ki a szeméből és ereszkedik alá az áll irányába. Ezért megérte fizetni a magánórákat.
Ma felvetettem, hogy az általunk szervezett gólyatábor akár alkoholmentes is lehetne. Elvégre ott az egész év, a csütörtöki egyetemi partik, a péntek, szombat esték, sőt egy átlagos óralátogatást követően az ember azt a következtetést is levonja, hogy „a mindennapok” arra, hogy Dankó Pistától és tengerész szeszesitaltól, a saját orrunk hegyét bámulva dobjuk ki a taccsot valamelyik 4-6-os megállóban, miért ne lehetne kivétel a Gólyatábor? Miért nem tényleg arról szól ez az egész, hogy a hallgatók megismerjék egymást? Miért nincsenek workshopok,?programok, amik tényleg összehoznak. Értem én, hogy egy bizonyos véralkohol ezrelék fölött könnyebben megy az ismerkedés, de ez lenne az egyetlen módja ennek? Azt a választ kaptam rá, hogy a tivornya nélküli gólyatábor az „kb olyan mint fasz nélkül baszni”.
Az elmúlt években többször bebizonyosodott, hogy a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok diszfunkcióval és irgalmatlan mértékű mentális deficittel küszködnek. Ez nálunk sincs másképp. Trendi lett az ostobaság, és szellemileg lefelé nivellálunk.
Kezdek logikát látni a kínai hukou rendszerben, ami kvótát állít a városi és a vidéki lakosság számára a felsőoktatási intézményekbe való bejutást illetően, de ugyanígy az egyesült államokbeli gondolkodásban is, avagy a tegyük annyira megfizethetetlenné a képzést, hogy csak az elit járhasson egyetemre, így kiküszöbölve azt, hogy az ember gyereke olyan társaságba kerüljön, ahol azt az értéket hozzák otthonról, hogy medvesajtot dugdosni egymás testréseibe „buli”.
